|
Walkó Csaba
24 éves srác, aki jazz-konziban végzett. Saját számait szokta elõadni zenekarával.
"Rengeteget éltem külföldön: négy évet Bukarestben, és négy évet Belgrádban, édesapám révén, aki tudósító. A háború konkrétan akkor kezdõdött el, és ez eléggé meghatározza a mostani életemet. Közelrõl láttam az egészet, és szörnyû látvány volt. A zene ad lehetõséget arra, hogy kifejezzem, mennyire utálom ezt az egész háborúsdit. Négy éve foglalkozom igazából az énekléssel, és azóta van zenekarom is. Nem igazán kaptunk sok lehetõséget arra, hogy játsszunk, és ennél többet szeretnék."
"Amikor vége lett a számnak, csak annyit éreztem: Úristen, mi történt? Amikor megtudtam, hogy vigaszág, örülni tudtam neki. Nagyon is. Sőt! Ez tök jó… Nekem az nem küzdelem, hogy megint énekeljek még egy számot. Hiszen megint szeretnék adni valamit az embereknek! Zenélni fogok. Tíz év múlva is zenélni fogok, az biztos. Nem értek máshoz. Nem is akarok máshoz érteni…"
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
